Állj-állj-állj!!! Mi a fene folyik itt Suzukiéknál?? Már a Vitara és az új S-Cross esetében is csak szedegettem az államat a padlóról, erre megjött ez a kis pukkancs, és végképp padlót fogtam! Teljes agymosás, amit ezek a srácok végeznek a tervező asztalnál. Korábban, ha Suzukiról volt szó, mindenki a pizzafuti autókkal azonosította ezt a márkát, ami valljuk be tényleg egy optikai szennyezés minden tekintetben. De ez már régen nem egy túlhasznált városi szükségkocka, amit óccóéé megvesz az ember, hanem igazi, dögös, valóban átgondolt formatervvel megáldott kiskocsi, ami még megy is, de nem fogyasztja le a nadrágot. Nevezetesen: nemcsak papíron takarékos(!), sőt, gázadásra akár gyorsításra képes(!!), turbó nélküli (!!!) motor.

Sajnos eljutottunk a tízmilliós háromhengeresek korába (mindenki hajszolja az Euro6-ot), miközben a Suzuki fogja egy meglévő motorját, kicsit leporolja, épít köré egy nagyon 21. századi testet, amely könnyű, mint a pehely, és fillérekért (a többihez képest) árulja… Mi ez, ha nem a mennyország?!

Ízlés kérdésében, mondják, kár vitatkozni, de én egyszerűen szólva imádom a kis retro dögöt. Pici tömzsi orr (éljen a könnyű parkolás!!), hatalmas lámpák, teljes értékű 4 nagy ajtó, és egy akkora fenék, amit még Nicki Minaj is megirigyel. Egy-két kopoltyú itt, kamubeömlő ott, ívek-horpaszok amerre a szem ellát. Lehet, hogy sokan azt mondják rá, hogy csúnyácska. Végül is a negatív reklám is reklám. De legalább nem uncsi tucatszürke, tömegeknek tetszeni akaró darab. Tuti hamarabb megbámulják az utcán, mint egy Fabia-t. Ráadásul nagyon izgalmas színpalettáról lehet választani, a kedvencem közülük a feljavított kolbászzsír-metál, de a mi tesztalanyunk kék színe is nagyon cool.

A Suzuki Ignisnek semmi köze a hasonló nevű elődjéhez, szerencsére. Városi vagány, elsőautós „tanuljon meg a gyerek vezetni”, nagyinak piacra járós zsebkosár, családi „másodikasorban”, belvárosi könnyenparkolós, plázacicás kistáska MINI helyett… Mindenkinek ajánlom!!!

Külső tekintetében túl hosszasan nem lehet róla írni. Ez egy egyszerű, nem túlspirázott kisautó. Itt nincsenek lenyíló küszöbök, betonra világított logók, lábbal integetős csomagtér nyitás, nem tolja a fenekünk alá az autót, és nem köszönt 35 nyelven sem. De most őszintén, hiányzik ez bárkinek is? Bizony magunknak kell meghúzni a kilincset és beülni az ülésbe. Sőt az autót is nekünk kell vezetni és irányítani. Cöh.. Micsoda luxus dolog ez már a mai túlmisztifikált autós nemzedék között. Egy autó, amit a sofőr irányít!  (Istenem, imáim meghallgatásra kerültek!)

A belseje viszont teljesen hozza a modern vívmányokat. Anyagminőség tekintetében pont annyit tud, amennyit egy olcsó kisautónak tudnia kell. Ugyanúgy kopog az a fránya műanyag, mint az 5 millióval drága társakéban, de az Ignis nem is akar kamu műanyag-bőrök mögé bújni. Viszont a látványos formákkal bőven behozza az anyag „hiányosságát”. Cukker úgy ahogy van!

A helykínálat tekintetében viszont el vagyunk kényeztetve a versenytársakéhoz képest. Én nem vagyok túl magas, szélesebb annál inkább, és míg egy Swift/Yaris/Corsa például kicsi nekem, ebben valahogy mégis komfortosan elfértem. A titkot valahol a magasságában vélem felfedezni. Felfele építkezik az autó, így kényelmes váll és fejtér van nem csak az elől ülők számára, de még hátul is. Bár magas nem vagyok, de hosszú lábaim vannak, mégsem volt az a behajtogatós érzésem mikor beszálltam, mivel a magasépítés miatt nem kellett apróra összehúznom magam. Ez a derékfájósaknak isten ajándéka – én már csak tudom. Az ülése kényelmes, jól tartja a lábam is, megtámasztja a derekam, még egy kis terpeszkedést is engedélyezhetünk magunknak. (Egy Ignisben.. Vágod?!)

Menet közben az autó roppant üdítő. Nyilván nem szaggatja fel az aszfaltot alattunk, de úgy gondolom, ezt senki nem is várja el tőle. Viszont nem kis meglepetésemre megy ám, mint egy golyó. Na ezért is jó egy könnyű autó. Kellemesen rugózik alattam, vesekövek is a helyén maradnak, nem roppan a csigolya sem, és magas építése ellenére stabilan áll bele a kanyarokba is, nem billeg, mint egy lakókocsi.

A 90 lóerőt én többnek éreztem, visszaváltáskor meg aztán tényleg oda tud lépni, ha a helyzet éppen úgy kívánta, hogy sietősre kellett venni a tempót. És hát úgy kívánta! 😉 Persze nagymamás poroszkáláshoz is tökéletes. A motor meglepően csendes, még autópályán is főképp a menetzaj emelkedik. Bár azért a szemfülesek elő tudják hozni belőle a versenygép géneket is. (Van az a fordulatszám… Na persze, nekem ezt csak mesélték! 😉 )

Ami viszont maximálisan megerősített abban, hogy ez egy zseniális kisautó, az a fogyasztása. Normál városi használat mellett 5,2-vel jártam. Igen-igen, 5,2-vel! Nem, nem hibrid! Igen, benzines! Na lehet felszedegetni az állakat a padlóról.

Zseniális és takarékos négyhengeres motor, valódi rugózás és a kocsi hosszához képest meglepően tágas tér. Rossz minőségű utakra, városi használatra termett kis gép ez, amit még vezetni is élmény. Mivel semmiféle drágán elromlós technológiát nem tartalmaz, az ember elhiszi róla: 15 év múlva is autó lesz.
Van még kérdés?!